1.fejezet:Találkozás

Az év utolsó napja a suliban..fizika óra..cool...utálom a fizikát, nem mintha a többi tantárgyat szeretném , de mindig tartom a négyes átlagot.Már félig aludtam mikor megszólalt a megváltás hangja. A csengő. Gyorsan összepakoltam és mentem volna ki a teremből de valaki ráugrott a hátamra és pofára estünk. Az a valaki nem más volt mint Liz.
-Mond..te nem bírsz magaddal?-kérdeztem nevetve Liztől.
-Csak izgatott vagyok hogy az egész nyarat Londonban töltjük Violettel és Biancával.-mondta csillogó szemmel és nevetve.
Igen..Violet és Bianca 1 éve költöztek Londonba mivel az anyukájuk jól fizető állást kapott ott. Nagyon jó barátnők vagyunk.
-..és még lehet hogy Louissal is találkozunk..-mondta kicsivel komolyabban.
-Nem! Louis azóta már híres lett és elfelejtett engem!-mondtam teljesen komolyan.
-Ugyan Lexi ezt még te sem gondoltad komolyan..legjobb barátok voltatok csak nem felejtett el!-mondta teljesen komolyan.


                                                    *2 évvel ezelőtt*

Nyár van..Imádom a nyarat. Nincs suli nincs tanulás és legfőképpen azt szeretem, hogy lehet nem kell korán kelni és aludhatok addig ameddig csak akarok.Egyszer csak arra ébredtem hogy valaki beugrik az ágyamba. Kinyitottam a szemem és egy fülig érő mosoly tárult elém. Nem törődtem vele mivel álmos voltam és elfordultam, de ő nem hagyta annyiban.
-Jóó reggelt Törpilla!-ordított a fülembe Loui. KI más lett volna?
-Hagyjál már aludni!-mondtam és magamra húztam a takarót de Louis lehúzta rólam.-Különben is..ki engedett be?-kérdeztem kómásan mire ő felnevetett.
-Anyukád!-mondta és villantott egy 1000 wattos mosolyt.
Visszafeküdtem nem törődtem vele.
-Ne akard hogy hozzam a vízzel teli vödröt!-mondta egy ördögi mosollyal párosítva.Mivel már volt szerencsém megtapasztalni hogy tényleg megcsinálja ezért inkább felkeltem.
-Fent vagyok!-mondtam és felugrottam az ágyból mire ő felnevetett.-Egyébként minek köszönhetem ezt a nagyszerű ébresztőt?-kédeztem.
-A mai napot velem fogod tölteni!-kacsintott.
-Szuper!-mondtam.-És mit vegyek fel?-kérdeztem.
-Mondjuk...ruhát?-mondta komolyan.
-Hát nem mondod? Úgy értem..milyen ruhát vegyek fel?-kérdeztem nevetve.
-Olyat amibe jól érzed magad!-mondta.
Bementem a fürdőbe és felvettem egy kockás inget és egy farmer rövidnadrágot. Cofba kötöttem a hajamat és indultunk is. A nap további részében nagyon jól érzetem magam Louis társaságában..ő olyan nekem mintha a bátyám lenne..sokat nevettünk és állatkodtunk. Nagyon jól éreztem magam. A nap végén beültünk egy kávézóba.
-Alexis..!-mondta komoly hangon..ajjaj ez így nem lesz jó.-Tudod mindig is énekes szerettem volna lenni..-bólintottam.- és most itt a lehetőség jelentkeztem az x faktorba és ezért Londonba kell mennem!-mondta. Nem hittem a fülemnek..a legjobb barátom itt hagy engem. Tudtam ,hogy megvan neki a tehetséges hozzá, hogy híres énekes legyen és ha híres lesz elfelejt engem.
-Lexi..ugye nem haragszol?-kérdezte félénken.
-Nem!-mondtam mire felállt és megölelt. Úgy döntöttünk ideje hazamenni. Louis hazakísért.
-Mikor indulsz?-kérdeztem elcsukló hangon.
-Holnap reggel 6:30-kor.-mondta
-Rendben!Akkor reggel találkozunk!- mondtam és megöleltem.
-Jó éjt Törpilla!-mondta mosolyogva.
-Jó éjt Loui!-mondtam.
*Másnap reggel*
-El fogsz felejteni!-mondtam sírva és megöleltem.
-Lexi ne beszélj hülyeségeket!-mondta és eltolt magától hogy a szemembe nézhessen.-Sosem felejtelek el! Te vagy a legjobb barátom..minden nap hívni foglak!-mondta és újból megölelt.
-Louis ideje mennünk!-mondta az anyukája.
-Ideje mennem!-mondta én pedig bólintottam és elengedtem.-Minden nap hívni foglak!-mondta és beszállt az autóba. Ez a 'minden nap hívlak' szitu 2 hónapig tartott de azok a beszélgetések is csak max 20 percesek voltak. Ezután 6 hónapig én hívtam őt de mindig lerázott. Belefáradtam és nem kerestem tovább. Haragudtam rá mert azt mondta sosem felejt el...

                                                            *Jelenben*

-Igen azért rázott le mindíg!Na de mindegy..váltsunk témát!-mondtam.
-Ahogy óhajtja hercegnő!-mondta nevetve Liz.
Miközben hazafelé sétáltunk sokat nevettünk  és minden házhoz becsengettünk és aztán rohantunk.

*Másnap a repülőgépen*
-Jujj el sem hiszem hogy mindjárt odaérünk!-mondta ordítva izgatottan már vagy huszadszorra Liz.
-Liz! Fogd be a lepénylesőd mindenki minket néz!-mondtam nevetve.
Végre leszálltunk!A repülőtéren egyből kiszúrtam Violet szőke fejét.
-Violet!Bianca!-ordítottuk és megöleltünk egymást.
-Lexi!Liz!-ordították ők is.
-Úgy hiányoztatok!-mondta Violet.
-Ti is nekünk!-mondtam.
Elmentünk Violettékhez és lepakoltuk a cuccunkat.Utána megmutatták nekünk egész Londont. Estefelé nevetgélve mentünk mikor valaki nekem jött és a földre estem.
-Ember! Figyelj már a lábad elé te barom!-mondtam de amikor felnéztem az illetőre nagyon meglepődtem , nem hittem a szememnek.
-Lexi? Alexis Smith?-kérdezte hatalmas szemekkel.
-Louis?-kérdeztem vissza.